2020. március 14., szombat

Szeretet sziget

avagy segítő gondolatsor lelki problémával élőknek és szeretteiknek



Több, mint tizenhat esztendeje élek szkizofréniával és sok mindent tapasztaltam ezalatt az időszak alatt a lélek útvesztőjében. Az elmúlt hét eseményei megérintettek, s azon kezdtem törni a fejem, hogy miként segíthetnék a kialakult helyzetben sortársaimnak és szeretteiknek? Így feleségemmel telefont ragadtunk, bevontuk segítőnket: Kardos Klárát, aki szakmáját tekintve klinikai szakpszichológus, és összedugtuk a fejünket. Mit tehetünk, ha félelmek öntik el a lelkünket, mielőtt teljesen úrrá lenne rajtunk a pánik? Ilyen és hasonló kérdésekre keressük most együtt a választ. Nem árulunk el nagy titkot, ha felfedjük: létezik megoldás a megnyugvásra.


Fotó © 2019 Babják Tamás


Pszichotikus epizódjaim során volt alkalmam megtapasztalni, mit jelent képzeletbeli sárkányokkal harcolni, akik akkor nagyon is valóságosnak hatottak. Volt olyan időszakom, amikor félelmeim fogságában hetekig nem mertem kimenni az utcára. Több módszert is kipróbáltam, amelyek segítettek kezelni a lelki nehézségeket, a szorongást és a pánikot. Egy percig sem állítom, hogy ez a mindent járó malmocska, de nálam ezekben a nehéz napokban is működik.

Először is felmértem, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Mindannyiunkra ugyanaz a nap süt. Mindannyiunknak kihívásokkal teli ez az időszak. Igen, sokan félünk az ismeretlentől. Viszont semmi jó nem származik abból, ha elengedjük a gyeplőt. Inkább össze kell fognunk, együtt kell működnünk és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt a problémakör kezelésére.

Azt gondoltam végig, hogy mi a problémám? Mire van ráhatásom, és mire nincs? Elhatároztam, hogy ami rajtam múlik, megteszem. Amit viszont nem tudok irányítani, abban kértem Isten segítségét.

Hogy mit is tehettem a lelki egyensúlyomért? Egyrészt igyekeztem a legnehezebb élethelyzetben is ragaszkodni a napirendem betartásához. Reggel ugyanúgy időben felkeltem, beindítottam a napot egy testébresztő reggeli tornával. Majd az előző nap összeállított programom szerint haladtam, és sorban végeztem a teendőimet. Érdekes tapasztalatot jelentett számomra is, hogy az állandó cselekvés mennyire hatékonyan képes elterelni a figyelmet a nehézségekről. Elkezdtem számomra kedves zenéket hallgatni, vidám filmeket, akár animációs filmeket nézni. Rajzoltam, festettem, írtam. Reggeli tornámat a kezdeti sikereken felbuzdulva nemsokára fekvőtámaszokkal, guggolásokkal, majd szobabiciklizéssel egészítettem ki. Észrevettem ugyanis, hogy a mozgás milyen pozitív hatással van a kedélyállapotomra. Kedvenc zenéim hallgatása közben pedig gyakran táncra perdültünk feleségemmel, a nappalit táncparketté varázsoltuk.

Amikor pedig eljött a pihenés ideje, egész délutánokat átbeszélgettünk egy finom tea mellett. Máskor felolvasást tartottunk egymásnak kedvenc könyveinkből.

Csak azt tudom mondani Nektek kedves Sorstársaim, hogy nem vagytok egyedül! Most, ebben a helyzetben sem. Hiszem, hogy képesek vagytok ezt a kihívásokkal teli időszakot is végigcsinálni!Ezt tesszük most mi is együtt, Veletek! Hiszen ismeritek a mottónkat: Soha ne add fel! Bátorság nem a halálhoz, hanem az élethez kell!

Így arra buzdítunk most Benneteket, hogy Szeretteitekkel karöltve éljétek meg a mindennapok szépségét, még ebben a helyzetben is. Teremtsétek meg a családi békét és összefogást. Szeressétek és segítsétek egymást. Válságos időkben még nagyobb szükségünk van egymásra,  és  legnagyobb kincsünkre: a szeretetre!


© 2020 Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel — Szakmai lektor: Kardos Klára

Kiemelt:

Megtörténet

— avagy életünk a szkizofréniával Mi lett volna, ha… ? Ez a kérdés zakatolt a fejemben, amikor először meghallottam diagnózisomat. Akko...